Emlék vagy eldobható holmi, ha már nem kell?

A gyermekruha kérdése egyértelmű és összetett témakör is egyben. Egyértelmű, hogy amikor újszülött érkezik a családba, majd aztán növekedésnek indul, akkor neki mindent megad anya és apa, amire csak szüksége van! A ruhákon sem spórolunk – nehogy megfázzon, nehogy melege legyen, komfortosan érezze magát mindig. De mindenki tudja, hogy a leggyorsabban használhatatlanná váló ruhadarabok ezek, mert a picik gyorsan nőnek. Hamarabb kinővik, mint elhordanák a legtöbb dolgot, nincs mese.

Ki milyen módokat választana, hogy költséghatékonyan, de a pici minden igényét maximálisan kielégítve jusson túl ezen az időszakon? Használt ruhavásárlás? A kinövés után továbbértékesítés, vagy akad, aki simán csak kidobja, ha több lurkó nem várható a családba? Van szívünk egyáltalán kidobni ezeket a dolgokat? Ki hány ilyen ruhadarabot tesz el emlékbe?

A környezetvédelmi szempontokra is egyre több ember figyel, így akkor mi lehet a jó megoldás?

Ha használt ruhát vásárlunk, kicsit elveszik a dolog egyedisége, ugyebár. Nincs mit tenni, vannak szülők, akik ebben is követni akarják a trendeket és maguk kialakítani a gyermek egyéniségét, illetve ahhoz választani dolgokat, ami tényleg jól áll neki. Nincs is ezzel baj. De mennyi felesleges ruhaneműt termel ez a szemlélet akár évente? A divatiparról pont elmondják gyakran, hogy a legszennyezőbb iparágak egyike, de azzal én sem értek egyet, hogy ezt a fajta tudatosságot gyakorolni a gyermeken kezdjük el. Nemes választás kevésbé szennyezni és mindig mindent újrafelhasználni önként, felnőtt korban, és azt támogatom is! De akkor a gyermek ruháival mi legyen?

Mi összetartó szomszédság vagyunk. Nem csak egymásnak adunk tovább ruhákat a barátnőimmel többnyire, amit a másik porontya már kinőtt, de gyakran segítünk a másiknak megtalálni is valamit a neten. Tele van a chatprogramom összes ablaka továbbküldött használt-linkekkel. Úgy értem, hogy használt ruhák megvásárlását ajánló linkekkel. Mert már ilyenek is vannak. Ma már van akkora a használt piac, hogy bizonyos dolgokat ott is megtaláljunk. Másból, pedig ha nem jut tökéletes, vagy épp kedvünkre való, akkor jöhet az új. Azt vallom tehát: meg kell találni az egyensúlyt. Nekem utóbbi megy, csak sok munka és sok időráfordítás az egész. De hála az égnek az internet ma már sokat segít. Mindent rövidebb idő alatt a szemünk elé tár, mintha magunk mennénk a dolgok után a boltba, a piacra, stb. De ettől független még egy fontos dolog: sosem állunk le! Mióta csak a csöppségünk megszületett tényleg minden héten terítékre kerül valami. Előre gondolkodni nem lehet és odázni sem a dolgokat. Elsőgyermekes szülők vagyunk, mindig valamivel az adott pillanatban szembesülünk csak. Készüljetek fel, hogy amint bővül a család, ez a termékvadászat folyamatos tevékenység lesz. Találjatok hát ti is egy közösséget, amin belül meggyorsíthatjátok ezt a folyamatot! Nekem sikerült. A babával foglalkozós évek egyébként is elénk állítják azt a kihívást, hogy mivel tegyük színesebbé a hétköznapokat, mert bár a poronty ad elég elfoglaltságot, azért a dolog ne legyen egysíkú. Az anyukák dolgozzanak össze – én ezt vallom! Ezen a blogon sok „okosságot” igyekszünk majd ide gyűjteni, de utóbb emlegetett dologban legyetek mindenképpen kreatívok! Nem mindenkinek adatik meg, én tudom az a szerencsés szomszédság, hogy mindenki egyszerre lép ebbe az életszakaszba. De ettől még van megoldás, kezdésnek rögtön ott lesz nektek is az internet!